Vörös Bársony

Ahhoz képest, hogy milyen kevés történt, még mindig nem tudok szabadulni a hétvége emlékétől.

 

Olyan céges hétvégének indult, mint a többi, leutazunk valami szállodába, ünnepélyes vacsora borkóstolóval, ami persze a hőség miatt mindenkinek a fejébe száll, majd a vezetőség távozása után mi, "fiatalok" folytatjuk a bulit a totális lerészegedésig.
Az irodában még csak beszélgetni sem nagyon szoktunk, teljesen véletlenül keveredtünk egymás mellé a kóstolón, és mégis, ahogy a hőség meg a jó borok eresztették a lila ködöt agyunkra, a jó társaság, a nagy nevetések pedig felszabadítottak, valami megváltozott.

 

Combjaink egyre többször értek össze a pad alatt, először csupán véletlennek tűntek, csak pillanatokig tartott, aztán egyre tovább simult össze lábunk. Próbaként, mintha csak véletlen lenne, lazán combodra ejtettem a kezemet, és áthajoltam előtted újabb pohárral tölteni magamnak, aztán a kezem ott is maradt, te pedig nem húzódtál el.

 

A borpincéből egymás mellett mentünk a buszhoz, és mivel már elég sötét volt, kezünk néha menet közben is összeért, apró mozdulataidból éreztem, hogy te is érintésemet keresed. Aztán mentünk a többiekkel folytatni a bulit, először a szálloda bárjában, majd miután bezárt, az egyikünk szobájába tömörültünk be 8-9-en, lassan az ajándékba vett boroknak is a nyakára hágva. 

 

Nem tudom, meddig bírtuk, de biztos, hogy közel volt már a hajnal, amikor a szoba lassan elcsöndesedett. Heten maradtunk mostanra a szobában, öten a franciaágyon, valaki a fotelben szuszogott, egyvalaki pedig a földön terült el. Én természetesen melléd kerültem az ágyon, mindkét oldalunkon emberek feküdtek és aludtak, mi addigra már kéz a kézben feküdtünk, ruhában, csak egy vékony lepedő takart a huzat ellen.

 

Akkor indult el a kezem felfedezőútjára. Erősen kábult voltam, így az egész valami egészen álomszerű volt. Karodon fel a válladig, majd le a testeden. Kicsit elidőztem a melleidnél, próbáltam a pólón és melltartón keresztül kiismerni, de a sok ruha a kezem elől is elrejtették őket. Ezért más utat kerestem, le a hasad felé, és szerencsém volt. Ahogy feküdtél, felcsúszott egy kicsit a póló, szabadon hagyva meztelen hasadat egy csíkban. De nekem ennyi is elég volt. Kezemet pólód alá csúsztattam, és ott folytattam a felfedezést. Végigcirógattam egy kicsit a köldöködet, ettől egy pillanatra elakadt a lélegzeted, hasad megfeszült. Csak ennyi bátorításra vártam, kezem folytatta az útját vissza a hasadon, egészen a melledig. A melltartók még mindig az utamban álltak, de két melled között már kitapinthattam cicid selymes bőrét.

 

És ekkor, anélkül, hogy a szemedet kinyitottad volna, magad mögé nyúltál, és egy mozdulattal kicsatoltad a melltartódat, teljesen felszabadítva az utat. Tenyerem azonnal birtokba vette az új területeket, mostanra már hegyes bimbóid szinte karcolták a bőrömet. Ebben az álomszerű világban lebegve nem tudom meddig játszadoztam melleiddel. Persze karomon kívül minden továbbra is mozdulatlan volt, amennyire csak lehetett, minden furcsa neszre ijedten füleltünk, nehogy kollégáink észre vegyék, mit is csinálunk. 

 

De többet akartam. Ismét elindultam lefelé a testeden, tenyeremmel simítva végig puha hasadat, egészen nadrágod derekáig. Két ujjal, egyetlen mozdulattal gomboltam ki nadrágod felső gombját, és becsusszantam. Először csak bugyidon át simogattalak, várva, vajon megálljt parancsolsz-e. De már éreztem is a nedves foltot a bugyidon, tudtam, hogy te is kívánod az érintésem. És ekkor már a bugyidban is voltam, érezni, simogatni akartam nedvektől tocsogó barlangodat. Egy, majd két ujjam merült el benned, miközben tenyerem a csiklódra simult. Apró mozdulatokkal ujjaztalak, hogy minél kevesebb zajt csapjak, a nedves punci locsogását elég nehéz mással magyarázni egy néma szállodai szobában.

 

Akkor éreztem meg kezed érintését a nadrágomon. Keményen dagadó szerszámom körvonalait próbáltad kitapintani a szöveteken keresztül. Én is érezni akartam az érintésed, és ennyi már nem volt elég. Másik kezemmel lehúztam a cipzáramat, és farkamat a kezedbe adtam. Lassú, álmatag mozdulatokkal játszottál vele, gondolom, te sem voltál teljesen éber, és persze a zajokra is vigyázni kellett, de mennyei volt. Két ujjam egyre gyorsabban járt puncidban, és mintha te is egyre gyorsabban simogattál volna.

 

És akkor vége szakadt. Valaki felkelt, és a wc felé igyekezett, talán rosszul volt. Mi pedig ijedten rebbentünk szét, azt mímelve, hogy csak álmunkban fordultunk egyet, miközben én elraktam a szerszámomat, és te is, gondolom, rendbe szedted magad. Ennyi volt, de nem tudom kiverni a fejemből. Mit gondolsz, befejezhetnénk, amit elkezdtünk?